Az USA átrepülése Magnus Fusion 212 géppel

A Magnus Aircraft amerikai képviseletének vezetője nem a leghétköznapibb, ámde annál kalandosabb módját választotta arra, hogy leszállítson egy Fusion 212 repülőgépet új tulajdonosának a cég floridai központjától mintegy 6000 km-re, a Washington állambeli Seattle-be. A hagyományos „keréken” történő szállítás helyett Andréka Doma inkább szárnyakon juttatta célba a Fusion-t, ami még az államközi repülésekhez szokott amerikai szakmai körökből is elismerést váltott ki. 6000 kilométer, 36 repült óra, 5 nap alatt. 11 államon keresztül, 16 reptéri megálló, 570 liter repülő üzemanyag.

A Magnus blog egy kétrészes interjúsorozatban számol be a márka történetének eddigi leghosszabb ferry flight-járól.

Kezdjük az elején. Mióta repülsz a Fusion-nel?

Először 2015-ben kerültem kapcsolatba a Magnus Aircrafttal, akkor még csak utasként kezdtem el repülni. Hamar beleszerettem a repülésbe és a Fusion 212 repülőgépekbe is. Végül 2019-ben kezdtem el a PPL képzésemet Texasban, és 2020 decemberében kaptam meg az amerikai jogosításomat. A Magnus Aircraft történetében én vagyok az első, aki az egész PPL képzését a Fusion-ön teljesítette.

Korábban -az ominózus ferry flight-ot megelőzően mi volt a leghosszabb utad az USA-ban?

Tavaly decemberben már repültem egy Fusion 212-t innen Daytona Beach-ről, Floridából Los Angelesbe, Kaliforniába. Két nap alatt, tehát az egy huszonkét órás repülőút volt. Az volt az első ilyen maratoni repülésem, de – hála a Fusion gépek iránti fokozott érdeklődésnek - a tavalyi évben majdnem 500 órát repültem a sok “cross country”, vagyis az országon keresztüli, államokat átívelő repülés során. Vittem gépeket és demóztam Virginia, Texas, Indiana, Mississippi, Wisconsin, Illinois és Colorado államokban több alkalommal is.

És akkor ebből egyenesen következik egy 6000 kilométeres, Egyesült Államokat átszelő út?

Azért nem teljesen. Ott kezdődik a történet, hogy az ország túloldaláról jelentkezett egy úriember, hogy ő nagyon szeretne egy Fusion repülőgépet vásárolni. Van egy saját policy-m, hogy minden egyes gépet személyesen adok át, és legalább 5 órát repülök közösen az új tulajdonossal, illetve az oktatójával, hogy segítsek neki megismerni a gépet és szerezzen némi rutint az új tulajdonos.  Ez adta az út apropóját.

Mi volt a vevő első reakciója, amikor közölted, hogy az új gépe nem szétszedve egy dobozban fog megérkezni, hanem átrepülöd neki?

Különösebben nem lepődött meg. Amerikában sokkal inkább bevett dolog, hogy az ember bepattan egy repülőbe az ország egyik oldalán és átrepül a másik oldalra. Az út során hat demórepülést is beiktattam. Az ügyfelek közül, akikkel demóztam, azért többen megemelték a kalapjukat, hogy na, az igen, ennyit repülni egy ilyen kis méretű géppel. Amerika ide vagy oda, egy ilyen útnak azért nagyon sokan nem mernek vagy nem akarnak nekivágni kisgéppel.

Konkrétan a ferry flight-ra mennyi idő alatt készültél fel? Milyen fázisokat raktál össze a repülés tervezése során?

Összesen bő egy hetet szántam a tervezésre. Először is megnéztem, hogy lehetséges-e átrepülni a nyugati oldalon lévő hegyek fölött, vagy hogy lehet megkerülni őket. Ha egy egyenes vonalat húzunk Daytona Beach és Seattle között, akkor a legegyszerűbb út az gyakorlatilag északnyugatnak visz föl. Viszont a Fusion-nel, mivel nem túlnyomásos a kabinja, gyakorlatilag lehetetlen átrepülni olyan magaslatok fölött, ezért én a déli útvonalat választottam, ahol kevésbé kell a domborzat adta viszonyokkal számolni. A főbb állomásokat említve Florida, Texas, Új Mexikó, Arizona, Nevada, majd Los Angelesig repültem. Ott északra fordultam és onnan pedig szinte a part mentén repültem. Később egy picit beljebb mentem az állam közepe felé Seattle-t nyugatról kerülve, mert a város északi részére kellett vinnem a gépet. Pont jól jött ki, hogy nyugatról nagyrészt el tudtam kerülni Seattle nagyon forgalmas légterét.

A pihenőket, megállókat hogyan tervezted meg?

Először azt szoktam összerakni, hogy milyen útvonalon, milyen egységekben repülöm le az adott távot, hol fogok megállni tankolni, hol töltök esetleg éjszakát, ha szükséges. Az egyes tankolási állomások, vagy szünetek közé be szoktam iktatni más reptereket is, hogyha valami történik, akkor inkább ott szálljak le, vagy hogyha már úgy érzem, hogy fáradtabb vagyok, akkor kicsit előbb megálljak, mint ahogy terveztem. Tehát útközben is előfordul, hogy némileg áttervezem az utat, ahogy éppen az adott helyzet kívánja.

A ferry flight alatt felmerült ilyen újratervezés?

Igen, Új Mexikóban kellett leszállnom tankolni, viszont olyan erős volt a szél, hogy azt mondtam, hogy én ma már nem repülök. Főleg úgy, hogy láttam az előrejelzést, hogy a következő hajnalra már elcsitul ez a szél, és sokkal jobb repülési körülmények lesznek, úgyhogy azt mondtam rendben, sajnos elvesztek a mai repülésből mondjuk 5-6 órát, de jobban megéri, hogy itt most lekötöm a gépet, pihenek egyet és másnap reggel indulok csak tovább.

Az államok közötti repülésről, a legforgalmasabb légterekről, az út legizgalmasabb pillanatairól - például a Hollywood Sign-ról - és a megérkezésről az interjú következő részében beszél Andréka Doma. Stay tuned!